Tapasztalatok a kancsóka-növények tartásáról

Szerző: Tobiás Zsófia, 2021 jan. 12. 03:18

A nálunk kapható kancsókák (Nepenthes nemzetség) általában hibridek. Eredeti élőhelyük Délkelet-Ázsia, Ausztrália.

A kúszó kancsókák számára olyan támaszt kell biztosítani, ami elég erős az akár több méteres hajtás megtartásához. A növény levelei kacsban, vagy "kancsóban" is végződhetnek. Ezek a kancsók valójában rovarfogásra és emésztésre módosult levelek. A belsejükben lévő mirigyek illata vonzza a rovarokat. Természetes élőhelyein a talaj tápanyagban - főleg nitrogénben - szegény, így a növények más forrásból fedezik tápanyag-szükségletüket. A csúszós falú kancsó által csapdába ejtett rovarok és kisebb gerincesek alkotják a zsákmányt, amit a kancsók emésztőnedveikkel bontanak le, majd a kancsó falán át felszívódnak a hasznos anyagok.

A Nepenthesek gondozása során gyűjtött tapasztalataim szerint, ha sikerül megfelelő körülményeket biztosítani számukra, tartásuk egyszerű. A száraz levegőjű klímát nem bírják, szeretik a meleget, de rövidebb ideig elviselik a 10 C° körüli hőmérsékletet is. Esővízzel kell öntözni őket, de a kancsóban lévő emésztőnedveket nem szabad felhígítani. Néha dobhatunk ebbe a folyadékba kisebb rovarokat is. A kancsók néhány hónap alatt elöregszenek, széleik elszáradnak.

Nálam egyik Nepenthes sem hozott magot, bár minden évben virágoztak. Dugványról sem sikerült szaporítanom őket.

Kancsóka virágzat

Az egyik, két méteres növényt visszavágtam, ami oda vezetett, hogy a növény elpusztult. Ezek után a még megmaradt (kb. 7 éves) példányt már nem fogom visszavágni, hanem más úton próbálom meg a szaporítását. Tanácsokat örömmel fogadnék.

Ha van rá lehetőségünk, érdemes ezzel a különleges növénnyel közelebbről is megismerkedni.