A
halandzsa – értelmes beszédnek ható értelmetlen szöveg,
nagyképű, üres fecsegés. A halandzsa nyelv – mellébeszélés, mesterséges,
értelmetlen szóalkotás.
A halandzsa feltalálója egy Lachs Lajos
nevű képkereskedő volt. Az egész akkor kezdődött, amikor a derék
képkereskedő egy kis táncosnőnek kezdett udvarolni. Az illető hölgy
igencsak butácska volt, szörnyű dolgokat tudott kérdezni. Például
ilyeneket: mit kell a kávéskanállal csinálni? Lachs úr egy idő után
megunta a naiv kérdéseket, amelyeket értelmetlen szavakkal igyekezett
komolyan megmagyarázni. A kis táncosnő mondta ki először: „Ugyan Lajos,
ne halandzsázzon.” ĺgy született meg a halandzsa szó. (Forrás: Új szó online)
 |
| Kökörcsin |
Halandzsa-vers
A
halandzsa-verset (képzőmüvészetből kölcsönzött terminussal)
költeményfrottázsnak, frottázsversnek is nevezik. A hagyományos
költészetben kötelezővé vált mondatjelentések, szójelentések
megvalósítását mellőzik a frottázsversek: s a jelentéshordozó
alapanyagból, a szövegelemekből próbálnak meg rejtőző és ismeretlen
alakzatokat előhívni. Hagyományokkal bíró költői eljárás ez. A
frottázskészítésnek a középkori Sire de Beaumanoir halandzsa-verseitől
kezdve, az újkori, ún. verbális nonszenszeken át ezernyi változata
ismeretes az irodalomban. Híres huszadik századi szerzői Morgenstern,
Edwin Morgan. Látványos termekéi körébe tartznak a dadaista
kalapköltemények: a hírlapokból kivágott szavak véletlenszerű sorrendben
való összefűzései... A frottázsvers kiemelkedő hazai képviselője
Tandori Dezső, aki verseiben a világvesztés és személyiségvesztés
megrázó stációin át érkezik el az eleminél is szerényebb
jelentésmaradványok, szómaradványok, írásmaradványok világába, s
megpróbál ezek színes és érdekes sűrűjében minél mélyebben elmerülni:
csöndes örömmel eljátszadozni, elbíbelődni velük. Íme egy keserédes
frottázsverse az emberi sorsról és az örök emberi reménykedésről. Címe:
Hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból. Szövege: Lesz vigasz. Lösz vögösz.
Lasz vagasz. Lisz vigisz. Lusz vugusz. (Források: Deme Zoltán:
Klasszikusok öröksége, 1989. Tandori Dezső: Egy talált tárgy
megtisztítása, 1995.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése